Rólam

Sokáig azt hittem, az erő a kitartásban, a túlélésben, a végtelen bírásban rejlik. Büszke voltam arra, hogy erős nő vagyok, hogy nincs lehetetlen, hogy mindent megoldok. Újra és újra olyan helyzeteket teremtettem, ahol bizonyíthattam. Az önismereti úton lassan lehulltak a rétegek. A megfelelés, a kontroll és az állandó készenlét mögött félelmeket, fájdalmakat és az elismerés iránti vágyat találtam. Rádöbbentem, hogy életem nagy részét túlélő üzemmódban éltem.

A testem bölcsebb volt nálam. Betegség, műtétek, majd egy baleset hívott megállásra: figyeljek befelé. Itt született meg bennem egy mélyebb kérdés: ki vagyok a szerepeimen túl? Mit szeretnék valójában? És megengedem-e magamnak a segítséget, az örömöt, a kapcsolódást?

Egyedülálló anyaként és nőként az üzleti világban is sokszor kellett helytállnom – döntéseket hozni bizonytalanságban, nehézségeket viselni, nagy terheket egyedül cipelni. Az önismereti munka és a terápiás folyamatok segítettek abban, hogy fokozatosan visszataláljak önmagamhoz. Nem egyik napról a másikra, hanem rétegről rétegre.

Ezért hiszem, hogy a valódi változás nem gyors megoldásokból születik. Hanem abból, amikor van lehetőségünk megérteni önmagunkat, kapcsolódni ahhoz, ami bennünk történik, és biztonságos, elfogadó közegben megtalálni a saját válaszainkat.
Nem hiszem, hogy a segítő végigjárhatja a kliens útját helyette. Én ott vagyok melletted, hogy együtt ránézzünk arra, ami benned történik, hogy a saját utadon megtalálhasd a saját válaszaidat.

Az én feladatom nem az, hogy kész válaszokat adjak, hanem hogy melletted legyek azon az úton, amelyen megtalálhatod a saját válaszaidat. Szakmai tudással, figyelemmel és elfogadással kísérlek, miközben az út és a döntéseid a tieid maradnak.

A szakmai utam egyik fontos iránya a korai, akár magzati időszakban megélt élményekkel való munka. Ez a téma személyesen is közel áll hozzám: a saját önismereti és terápiás utamon sokat dolgoztam azokkal a korai tapasztalatokkal, amelyek hatással voltak arra, hogyan kapcsolódom, hogyan érzem a helyemet a világban, mennyire tudok bízni, segítséget kérni vagy elfogadni azt, aki vagyok.

Éppen ezért különösen fontos számomra, hogy ezeknek a mélyebb rétegeknek is legyen helyük a közös munkában. Hiszem, hogy amikor megértjük, mi honnan ered, lehetőség nyílik arra, hogy ne ugyanazokat a régi mintákat kelljen továbbvinnünk. A küldetésem, hogy ezekhez a mélyebb rétegekhez is el lehessen jutni, és ami egykor alkalmazkodás vagy védekezés volt, az ma már ne akadályozza a kapcsolódást és az önazonos életet.

Ma már ebből a tapasztalatból is kísérem azokat, akik hozzám fordulnak.